Rés a vasfüggönyön: így menekültek a magyarok 56-ban

1956 októberének utolsó napjaiban még élt a remény a forradalom sikerre vitelét illetően. November 4. napja azonban fordulópontot jelentett a forradalom – és immár szabadságharc – történetében. Ivan Konyev marsall, a varsói szerződés fegyveres erőinek főparancsnoka aznap indította meg támadását a Szovjetunióból 12 hadosztállyal kiegészülve a magyar fegyveres erők ellen. A legtöbb ember számára ekkorra vált világossá: a forradalmat rövid időn belül kíméletlenül leveri a szovjet túlerő és a szuperhatalom árnyékában Magyarországra ismét sötét idők köszöntenek. Közel 200 ezer magyar állampolgár döntött ekkor és az ezt követő hetekben úgy, hogy elhagyja hazáját.

A menekültáradat november 4-ével indult meg, a szovjet tankok begördülésével Magyarországra. A túlnyomó többség Ausztria felé menekült. Azon a vasárnapon 6.000 menekült érkezett Ausztriába. A menekülést főként politikai okok motiválták: félelem a megtorlástól, a repressziótól, a diktatúra visszaállításától. Az emberáradat november 23-án tetőzött. Azon a napon 8.537 magyar lépte át az osztrák határt.

1957 tavaszáig sokan mindenüket hátrahagyva, egyetlen kis bőrönddel indultak útnak, szálltak fel a vonatra a határ menti Győr városa felé. Anélkül mentek el, hogy bárkitől is elbúcsúztak volna, se a családtól, se a barátoktól, túl veszélyes lett volna nekik is és a menekülőknek is, ha tudnak a szőkésükről. A hideg éjszakák leple alatt nehéz és fárasztó volt a gyaloglás a szabadság felé, de a napkelte már a biztonság reményével kecsegtetett.

A menekülttáborba megérkezve mindenki szomorú volt és honvágyat érzett. Aki elment itthonról, az elvesztette mindenét: otthonát, karrierjét, nyelvét, tekintélyét, talán méltóságát is, családját, történelmét, a várost, amelyet szeretett, a magyar embereket és a magyar életstílust. Hosszú hónapok teltek el azokban a különös és bizonytalan időkben, míg ki-ki megtudta, hogy mely országba mehet tovább a lágerből, hol és miként kezdhet új életet. Induló tőkéje a legkevesebbeknek volt. Aki vitt is magával forintot, az sokra nem ment vele a határokon túl.

A papírvaluta a legvégső esetben a határokon túl értékét veszti!

Alan Greenspan, az amerikai jegybank korábbi elnöke egyszer úgy fogalmazott, hogy „A végső fizetőeszköz a világon még mindig csak az arany. Németország 1944-ben csakis arannyal való fizetség ellenében tudott nyersanyagokhoz jutni. A papírvaluta in extremis a határokon túl értékét veszti.” Az osztrák befektetési aranyérmék legkisebbikje, az 1/25-öd uncia (1,244 gramm) súlyú, 999,9 tisztaságú aranyból vert Bécsi Filharmonikusok érme a válságos időkre való kiváló választás, amellyel értékes nemesfémet vásárolhat a befektető. Ezért használja ki Ön is a most kínált lehetőséget, és éljen az alábbi ajánlattal személyes vagyoni biztonságának megőrzésére!

A fizikai nemesfémek vásárlása hosszútávú, konzervatív befektetésnek számít. Az egyéni vagyoni helyzettől függően megtakarításaink 5-20%-át ajánlott nemesfémekbe fektetni. A nemesfémvásárlást célszerű időben elaprózva, több különböző időpontban megvalósítani, az árfolyamkilengések egalizálására. Döntése meghozatala előtt, kérjük, hogy mérlegelje befektetési céljait és egy esetleges árfolyamesésből származó kockázatokat. A fentiekben foglaltak nem minősülnek befektetési tanácsadásnak. A listaár változtatásának jogát fenntartjuk. Ajánlatunk a készlet erejéig érvényes. Megrendelésével elfogadja az ÁSZF-et!