A Bank of England 1750-ben hozta létre azt az aranytömbök minőségére vonatkozó kritériumrendszert, amelyet „London Good Delivery”-nek vagy röviden csak „Good Delivery”-nek neveznek. Ez a kifejezés magyar fordításban nagyjából annyit tesz, hogy a londoni nemesfém kereskedelemben a megkötött ügyletek leszállítására „elfogadható termék”. Ez volt a világon az első olyan szabvány, amely rögzítette, hogy a nemzetközi aranykereskedelemben egy tömbnek milyen minőségi elvárásoknak kellett megfelelnie.
Később megalakult a fizikai arany és ezüst kereskedelmének egyik legfontosabb központjaként a londoni nemesfémtőzsde, és ennek irányító szervezete az LBMA (London Bullion Market Association). Ez számos befektetési bank és nemesfémgyártó, finomító, kereskedő cég szövetsége, amely amellett, hogy naponta kialakítja a nemesfémek irányadó árfolyamát, ellenőrzi a piaci tranzakciókat. Felügyeli a piaci szereplőket és a „London Good Delivery” kritériumrendszert tovább fejlesztve, előírásokat is meghatároz a tőzsdén forgalmazható és a tőzsdei kontraktusok fedezeteként elfogadható nemesfém termékek eredetére és minőségére vonatkozóan.
Az LBMA szigorúan és rendszeresen ellenőrzi az egyes gyártókat és egy úgy nevezett „Good Delivery” listán közzéteszi azon gyártó cégeket, amelyek az előírt szabványnak megfelelő rudakat gyártanak. A vállalatokat szigorú kritériumrendszer alapján választják ki (minimálisan elvárt termelési mennyiség, a folyamat minden fázisát érintő technikai előírások). A folyamatos minőségbiztosítás miatt az LBMA Monitoring programjának keretében helyszíni ellenőrzéseket is végeznek az egyes finomítóknál. Ennek eredményeképpen akár vissza is vonhatják egy-egy vállalat jogát a listán való szereplésre.
A befektetők számára ennek azért van jelentősége, mert biztosak lehetnek abban, hogy a listán szereplő, szigorúan ellenőrzött gyártók termékei megbízhatók, jó minőségűek, ellenőrzött forrásból származnak és a világon mindenhol elfogadottak.