A több évszázadon keresztül működő aranypénzrendszer hátterét a jegybanki aranytartalékok biztosították. Ebben a rendszerben a pénz funkcióit az arany töltötte be. A pénzként funkcionáló arany érme formájában került forgalomba és a bankjegyek korlátlanul átválthatók voltak aranyra, illetve a hazai valuta más ország pénznemére. Teljesen szabad volt a nemzetközi pénz- és áruforgalom. Az aranystandard rendszerhez a legtöbb ország még az 1870-es években csatlakozott. Mivel a forgalomban lévő pénzmennyiség az ország aranytartalékának nagyságához volt kötve, és a bankjegyek korlátlanul átválthatók voltak aranyra, a jegybankok ezektől az évektől kezdődően hatalmas aranytartalékokat halmoztak fel.
1895-ben 2750 tonna arany volt a jegybankok birtokában, 1905-ben már 4710 tonna. Az I. világháborút közvetlenül megelőző időben 8000 tonnát tároltak, a mennyiség 1950-re megközelítette a 35 000 tonnát. A Bretton-Woods-i rendszer felbomlása után (1971) a legtöbb jegybank egészen az 1990-es évekig változatlan szinten hagyta aranytartalékát. Az 1990-es években azonban, különösen annak második felében, a jegybankok jelentős mennyiségű aranyat dobtak piacra. Ennek több oka is volt, elsősorban a kedvező makroökonómiai helyzet, amelyben nem volt szükség az arany adta biztonságra, a gazdasági fellendülés időszakában az arany „biztos menedék” funkciói nem voltak vonzóak. Ezen túlmenően, a jegybanki (és egyéb) befektetőkön erősödött a nyomás, hogy befektetéseiken előre kalkulálható hozamot generáljanak.
Az egyik legnagyobb aranykészlettel rendelkező ország, Svájc kormánya már 1971-ben megszüntette a forgalomban lévő bankjegyállomány arannyal történő fedezési kötelezettségét, majd a svájci nép az alkotmány megváltoztatásáról döntött egy népszavazás keretében. Továbbá lehetőség nyílt 1300 tonna arany jövőbeni értékesítésére, ami a készletek több mint 50 százalékát jelentette. A Bank of England 1999 májusában jelentette be, hogy az Egyesült Királyság, az akkor nyolcadik legnagyobb aranytartalékkal rendelkező ország 715 tonnás aranykészletét kevesebb, mint a felére kívánja csökkenteni.
A 2010-es évek nagy pénzügyi világválsága óta azonban ismét hízni kezdtek a jegybanki aranykészletek, minek köszönhetően a 2020-as évek közepére nagyságrendileg 36 000 tonnára nőtt a jegybanki arany volumene a világban. Ennek értéke a globális devizatartalékok nagyjából 10%-át teszi ki. Ezen belül élesen elkülönülnek a hagyományosan nagy aranytartalékokkal rendelkező országok (USA, Svájc, eurozóna), illetve azok, amelyek devizatartalékaik nagyságához képest jóval kisebb mennyiségben tartanak aranyat (pl. Egyesült Királyság). Az USA aranytartalékainak nagyságát az országnak a második világháború utáni nemzetközi pénzügyi rendszerben betöltött kitüntetett szerepe magyarázza.
Jegybanki aranyvásárlások
A jegybanki aranyvásárlásokról az Aranyvilágtanács (World Gold Council) nevű szervezet gyűjt folyamatosan adatokat és ez alapján teszi közzé hónapról hónapra frissülő elemzéseit. Ezekből egyértelműen kiolvasható, hogy a 2000-es években megváltozott gazdasági környezet, a fokozódó pénzügyi bizonytalanságok, a geopolitikai és egyéb válságjelenségek eredményeként gyökeresen megváltozott a jegybanki magatartás az arany irányában. Ennek jeleként előbb megszűntek a központi banki aranyeladások, majd a jegybankok ismét vásárlókként kezdtek megjelenni az arany piacán. Elsősorban azon országok jegybankjai halmoztak fel jelentős aranykészleteket, amelyek nem tekinthetők hagyományos aranytartóknak. A vásárlások mögött 90%-ban olyan feltörekvő országok álltak, ahol a devizatartalékok jelentősek, ezekből az arany részaránya azonban alacsony. Olyan jelentős feltörekvőpiaci országok, mint Kína, Brazília, Korea devizatartalékuknak elenyésző mértékében tartanak csak aranyat, 51 országnak egyáltalán nincs aranytartaléka. Részükről a tendencia elsősorban dollártartalékaikkal szemben nyújtott alternatív befektetési lehetőséget (diverzifikáció) jelent, mivel az arany és a dollárban denominált eszközök árfolyama erős negatív korrelációt mutat.
Más jegybankok kis valószínűséggel bekövetkező, de potenciálisan nagy veszteséget okozó pénzügyi helyzetekre („tail risk”) diverzifikálnak aranyba, illetve inflációval szembeni értékállósága miatt. A 2008-as válság utáni időszakban az arany felhalmozása melletti további érv volt a vezető jegybankok monetáris lazítása miatti alacsony kamatkörnyezet, illetve az a kiemelkedő árteljesítmény, amit az akkori években az arany nyújtott.
A 2010-ben kezdődött európai adósságválság további jelentős lökést adott egyes jegybankok aranyvásárlásainak. A devizatartalékok gyors növekedése mellett a tartalékokon belül az arany változatlan arányának fenntartása szintén jegybanki vásárlásokat tett szükségessé. 2016-ban a hivatalos szektor már hetedik éve volt folyamatos nettó vásárló, ami a hatvanas évek óta nem fordult elő. A 2020-as évek derekán az éves nettó vásárlás 1000 tonna fölé bővült, amire még soha nem volt példa, mióta a jegybanki aranyvásárlásokról hivatalos statisztikák készülnek.
A legjelentősebb vásárlók Oroszország és Kazahsztán voltak. 2006-ban az orosz készletek mindössze 386 tonnát, 2017-ben már 1729 tonnát tettek ki, amivel az ország a világ hatodik legnagyobb aranytartalékát birtokolja (az IMF-et nem beszámítva). 2009-ben Kína bejelentette, hogy aranykészlete 500 tonnáról 1054 tonnára nőtt, és azóta is folyamatos vásárlásokkal van jelen a piacon. A 2020-as évek közepére Oroszország aranytartaléka elérte a 2332 tonnát, amitől már csak alig marad el Kína, de még így is csak az ország teljes devizatartalékának alig kevesebb mint 5%-át tartja aranyban.