Amit az aranyról tudni érdemes -

Az aranyalap

Historikus visszatekintés

Az ókori Mezopotámiában (időszámításunk előtt 3000-2000) olyan pénzrendszer uralkodott, amelyet az aranyalap ősének tekinthetünk. Pontosabban véve a „gabonaalap” jobban megfelelne a valóságnak, mivel az értékalapja nem az arany, hanem a gabona volt. Rögzítve volt, hogy egy sékel (mérő) kb. 170 gabonaszemnek felel meg. A „sé” jelentése búza, a „kel” pedig a vékához hasonló mérték. (A sékel szó még ma is él a héber nyelvben, az izraeli pénznem neveként.)

Már azokban az időkben is megpróbálták a csereeszközt (pénzt) definiálni, amelyben az értékalap (gabona) súlyát egységnyi értékben, pénzben határozták meg. Ez a pénzrendszer azonban hosszú távon nem lehetett működőképes, mivel a gabona alkalmatlan értékalapnak (elrothad, problémát okoz a tárolása, különbözhetnek az egyes aratások minőségben, mennyiségben, stb.).

Az antik világban is hamar felismerték ezt, és különböző próbálkozások után végül az eleinte formátlan, illetve esetleges formájú fémdarabok váltak be. Ezeket jelzésekkel, illetve címerekkel látták el. Kezdetben minden aranyrögnek más és más mérete és súlya volt. Mivel az érték meghatározását minden egyes darabnál külön kellett elvégezni, végül a fémdarabok méretét, formáját és súlyát egységesítették – így jöttek létre az érmék. Az így vert arany (vagy ezüst) érmék aranyvalutát hoztak létre, ezek testesítették meg a pénz értékét a szigorúan rögzített arany- vagy ezüstarány formájában.

Figyelemre méltó tény, hogy az aranyvalutával rendelkező országok léteztek, virágoztak legtovább a történelemben. A Kelet-Római Birodalom már a Nagy Konstantin által 324-ben bevezetett solidus óta fennállt, és tizenkét évszázadon át virágzott. A Velencei Köztársaság a dukát 1284-ben történt bevezetése után fél évezredig uralta a Földközi-tenger medencéjét. Az aranypénz bevezetésével Julius Cézár megalapozta Róma gazdasági hatalmát, és Róma akkor bukott meg, amikor Cézár utódai az érmék aranytartalmát egyre jobban csökkentették.

Az akkori idők arany- és ezüstérméinek nem csak előnyei voltak, hanem hátrányai is. Hátrány volt a súlyuk, a raktározásuk és a szállításuk – különösen nagy mennyiségek és távolságok esetén. Az évszázadokon keresztül tartó, az érmék nemesfémtartalmának csökkentésére irányuló folyamatos kísérletezés is ártott a pénz stabilitásának.

Az aranystandardot a XVII. században rögzítették Európában. Ezt gyakorlatilag az aranyalap elődjének lehet tekinteni, akkor is, ha arany helyett ezüstről volt szó.

A történelmi aranyalap világraszóló diadalmenetét Angliában kezdte a XIX. században. A nyomtatott papírpénznek megvolt a fedezete aranyban. A papírpénzt bármikor vissza lehetett cserélni aranyra, mivel a csereárfolyam rögzített volt.

Ilyen aranyalap, azaz az állami pénzkibocsátás teljes, vagy akár részleges aranyfedezettel való biztosítása ma már sehol sem létezik a világon. Egyes országoknak ugyan vannak aranytartalékaik (pl. USA 8.146 t, Németország  2.960 t, Svájc 2.590 t, Franciaország 2.546 t,.. Magyarország 3 t), ezeknek azonban semmi közük vagy kapcsolatuk nincs az ország valutájával.