Az arany a digitális korban
Véget vethet-e a digitális kor az arany eddigi speciális szerepének, véget érhet-e belátható időn belül az „aranykor”? A felvetés súlyát jól jelzi, hogy Jerome Powell, a Fed elnöke 2022-ben egy kérdésre úgy nyilatkozott, hogy szerinte „a bitcoin inkább az arany helyettesítője lehet, mintsem a dolláré”. Ha ez így van, akkor valóban háttérbe szorulhat az arany, különösen mivel a sokszor „digitális aranynak” kikiáltott bitcoin csak az egyik képviselője a kriptoeszközök családjának, rajta kívül az elmúlt néhány évben tömegével jelentek meg hozzá hasonló egyéb coinok a pénzügyi világban. Érdemes tehát egy pillantást vetni arra, hogy hogyan mutat az arany a digitális kihívóival való összevetésben.
|
A lényeg röviden összefoglalva |
|
A lényeg röviden összefoglalva |
Az egyik fő kérdés, hogy valóban ugyanazt jelenti-e a felhasználók számára a két eszköztípus. Miben hasonlítanak egymásra ezek az eszközök, és melyek azok a tényezők, amelyek megkülönböztetik őket?
Amiről itt olvashat:
» A bitcoin rövid jellemzése befektetési eszközként
» Az arany évezredes múltra tekint vissza
» A bitcoinnak még bizonyítania kell
» Az arany jegybanki megítélése
A bitcoin rövid jellemzése befektetési eszközként
Ha a kriptoeszközöket egy szóban kellene jellemezni, akkor a legjobb szó talán a „szabadság” lenne. Ezek az eszközök nincsenek szabályozva, kivonják magukat mindennemű állami felügyelet alól. A kriptodevizákat nem egy ország kormányzata vagy valamilyen felsőbb szervezet hozta létre. Könnyedén, gyorsan lehet velük kereskedni határokon átívelve is. Persze az ebből fakadó előnyt jelentősen beárnyékolja, hogy nincs semmilyen felügyeleti vagy fogyasztóvédő hatóság, amely megvédene a visszaélésektől. Az eszközosztály maga pedig elképesztően spekulatív, mostani formájukban hirtelen lehet meggazdagodni ezekkel az eszközökkel, és persze ugyanilyen hirtelen lehet mindent el is veszteni. A szabadság mellett ez az álomszerű potenciális siker lehet még vonzó a befektetők számára, miközben több tényező is nehezíti a társadalmi bizalom kialakulását: kérdéses a kriptotechnológia hatékonysága, érdemiek és gyakoriak a visszaélések, jelentős a feketegazdaság szerepe, és nincs olyan szereplő, amelyiknek érdeke lenne a stabilitás.
Célszerű azt is végiggondolni, hogy hogyan reagál a bitcoin és társai az üzleti ciklusok alakulására. Amennyiben a kriptodevizákat a tradicionális befektetés-értékelési keretrendszerben próbáljuk meg elhelyezni, úgy egy kriptohálózat (és így a kriptodeviza) értékét a tranzakciók, valamint a jövőbeli várható tranzakciók száma határozza meg. Könnyen belátható, hogy minél magasabb a tranzakciók és a várható tranzakciók száma, annál értékesebb az adott hálózat. A pénzügyi tranzakciók száma pozitívan korrelál az üzleti ciklussal, ezért a kriptodevizák prociklikus („risk-on”) eszközöknek tekinthetők, szemben a defenzív („safe haven”) arannyal. Így ezen logika alapján a két eszköz eltérően reagál az üzleti ciklusok, illetve a kockázati étvágy változására.
Az arannyal közös vonás viszont – és akik a két eszköz között a párhuzamot látják, ezt szokták kiemelni –, hogy a bitcoint sem valamely entitás bocsátja ki, így nem kell tartani az úgy nevezett „hitelkockázattól”, amit a kibocsátó esetleges csődje jelentene.
Az arany évezredes múltra tekint vissza
Az aranyról kivétel nélkül mindenkinek a bizalom és az értékállóság jut eszébe – nem véletlenül. Ez alapján és a kriptok fenti árnyoldalának bemutatása alapján elég nyilvánvaló, hogy az arany és a kriptodevizák potenciális célközönsége bár némely igényében hasonlít, összességében mégis jelentősen eltérő. Bár a kriptoeszközökhöz hasonlóan országok, hatóságok, kormányzatok fölött áll az arany is, mégis állami szinten is jelentős az elfogadottsága. Elég arra gondolni, hogy a jegybankok számára az arany az egyik legfontosabb tartalékeszköz. A sárga nemesfém piaca egy sok tekintetben szabályozott, felügyelt, ellenőrzött piac, mégis a kriptodevizákhoz hasonló szabadságot ad, igaz, a kereskedés vele összességében nehézkesebb és költségesebb is, mint digitális versenytársánál.
Az arany több ezer éven keresztül töltött be fizetési eszköz, tartalékolási, kincsképző funkciót, ezért az arany mélyen beépült a kollektív emberi tudatba, az emberi magatartásmintákba. Az értékmegőrző funkciója is ennek a kollektív tudatban elfoglalt kitüntetett szerepének köszönhető. Ezzel szemben a bitcoinról valamivel több mint egy évtized alatt kiderült, hogy igen korlátozottan alkalmas fizetési funkciót betölteni (a bitcoin másodpercenként csupán 7 tranzakciót képes feldolgozni, míg egy hitelkártya üzemeltető, mint például a Visa 65 ezer tranzakciót/másodperc).
A bitcoinnak még bizonyítania kell
Tekintettel a bitcoin létezésének rövidségére és viszonylag szűk körben való elterjedtségére a társadalom túlnyomó többsége még nem ruházta fel a bitcoint az aranyhoz hasonló értékmegőrző tulajdonsággal. A decentralizált, anonim piaci működés pedig nem hogy nem segíti, sokkal inkább gátja a teljeskörű társadalmi bizalom kiépülésének. A bitcoin piacát időről-időre súlyos manipulációs vádak érik. Az aranypiaccal kapcsolatban ilyen jellegű és mértékű manipulációk nem merülnek fel, így ebből a szempontból az aranypiac stabilabb, biztonságosabb és szabályozottabb piacnak tekinthető. Amíg a manipulatív piaci beavatkozások a kiptok piacának hitelét ronthatják, addig ezek értékmegőrző funkció betöltésére aligha tekinthetők alkalmasnak.
A bitcoin rövid, de annál volatilisebb története alapján nehezen illeszthető be a hagyományos portfólió-allokációs döntésekbe. A professzionális, intézményi befektetők diverzifikált portfólióik kialakításakor számos szempontot figyelembe vesznek. A bitcoin piaci kapitalizációja és likviditása azonban egyelőre nem elégséges a legtöbb intézményi befektető számára, és ez jelentősen gátolja még az elterjedését. A likviditási korlátokon túl – illetve azzal összefüggésben – a bitcoin volatilitása kiemelkedően magas (a bitcoin éves átlagos volatilitása 2010-es indulása óta kb. tízszer akkora volt, mint az aranyé), amit a legtöbb szigorú befektetési politikával rendelkező intézményi befektető nem képes tolerálni.
A magas volatilitás részben a szabályozóhatóságok nem egyértelmű állásfoglalásának is köszönhető. Az Amerikai Egyesült Államokban elsősorban a pénzmosási, terrorizmus finanszírozási, adóelkerülési aggodalmak miatt került fókuszba a kriptodevizák családja. Az USA mellett Kína és Európa is egyre aktívabban lép fel szabályozói oldalról a kriptodevizákkal szemben. Kínában elsősorban a tőkekorlátozások, az állami kontroll erősítése miatt került célkeresztbe a bitcoin, valamint a kínai jegybank (People’s Bank of China, PBoC) saját digitálisfizetőeszköz-projektje is erős érdekellentétet okozott. Ezek eredményeként a PBoC a kínai állami bankokat a kriptodevizákban történő tranzakciók blokkolására szólította fel. Európában az Európai Központi Bank (EKB) legutóbbi pénzügyi stabilitási jelentésében a bitcoin árfolyamának alakulását a korábbi pénzügyi buborékokhoz hasonlította, magát a kriptoeszközt kockázatosnak és spekulatívnak nevezte. A pénzügyi stabilitási aggályokon túl az EKB a bitcoinbányászat hatalmas karbonlábnyomára és potenciális illegális felhasználására is felhívta a figyelmet.
Az arany jegybanki megítélése
Az arany jelentőségének fennmaradására utal, hogy a jegybankok továbbra is hisznek az aranyban, főleg a hosszú távon mérhető kedvező tulajdonságok miatt. Az arany a súlyos válságok elleni védvonal szerepét betöltő egyik legfontosabb tartalékeszköz, ami a kockázatkerülés felerősödésekor és válsághelyzetekben menedékeszközként viselkedik, amivel növeli egy ország ellenálló képességét a piaci turbulenciákkal szemben. Fizikai aranytartalék tartásakor válsághelyzetben sem szembesülnek hitelkockázattal a jegybankok. Ez a szempont azzal egészül ki, hogy az arany diverzifikációs is szereppel bír és a tartalék koncentrációjának csökkentésével segíti a tartalék pénzügyi kockázatainak porlasztását is. A már sokszor említett bizalmi örökség miatt a fizikai arany tartásával egy jegybank képes lehet a vele szembeni bizalom erősítésére belföldön és külföldön egyaránt, különösen válságos, inflációs környezetben.
A gazdaságtörténet eddigi tanulságai alapján a pénzügyi rendszerek radikális átalakulása idején – jelenleg egy pénzügyi forradalom zajlik a világban – az arany rendszerint fontos stabilizáló szerephez jut. A pénzügyi rendszer folyamatban lévő evolúciója szemmel láthatóan növeli az arany jelentőségét a jegybanki tartalékkezelésen belül, hiszen a jegybankok az utóbbi években egyre csak vásárolják az aranyat. A többezer éves tradíció és a válságállóság hozzáadott értéke a történelemben már sokszor bebizonyosodott az arany tekintetében, amely így modern befektetési eszközként is kiemelten fontos maradhat.
Hiába az egyik legtradicionálisabb eszköz, a fejlődés az aranyat sem kerüli el. Az elmúlt évtizedekben számos olyan fejlesztés született, ami éppen az arannyal kapcsolatos legnagyobb problémát hivatott kezelni, azaz az elérhetőséget. Megszületett a „papírarany” fogalma, ami valójában nem mást jelent, mint értékpapírosított aranyat, ami egy tovább- és ellépés a fizikai aranytól olyan értékpapírok irányába, amelyek valamekkora aranyfedezettel bírnak. E tekintetben a digitális technológia hozhat még újításokat. Már most megjelentek a piacon például olyan kriptoeszközök, amelyek mögött szintén valamilyen százalékban arany van, így csomagolva újra a régi, bevált klasszikust az újdonságra fogékony befektetők számára. Az új technológiák ezzel azonban eddig nem, hogy leváltanák, inkább egy még újabb lehetőséget adnak az aranynak arra, hogy kiemelt szerepét még szélesebb körben bizonyítsa, semmint hogy vége legyen az „aranykornak”.