Új aranyláz Amerikában

(2008. 05. 25.)

Az utóbbi negyedévben több ezer új bányászati engedélyt adtak ki, aminek az aranyár radikális emelkedése az oka - írja a Hetek.

A dollár árfolyama sohasem látott mélypontra süllyedt, az Egyesült Államokban általános recessziótól és egyidejűleg inflációtól tartanak, bizonytalan a tőzsde, alacsony a kamatláb. Elsősorban ezeknek a tényezőknek tudható be az arany árának gyors emelkedése. Az ősidők óta értékmérőként szolgáló nemesfém felfutása kihathat az egész világgazdaságra.

Az 1849-ben kirobbant kaliforniai aranyláz, amikor mintegy 300 ezer, egy csapásra meggazdagodni vágyó férfi lepte el a nyugati partvidéket, hallatlan mértékben felgyorsította az Egyesült Államok terjeszkedését a Csendes-óceán irányában. Fél évszázaddal később Klondike környékén bukkantak aranyra, akkor Alaszkát vették célba az Államok minden vidékéről, de Európából is ezrével odaözönlő kalandorok.

Az aranylelőhelyek kimerültével aztán a szerencsés újgazdagok teli zsebbel, dús bankszámlával távoztak, a balszerencsések pedig – nem egyszer 9 gramm ólommal a fejükben – ott maradtak a temetőkben. San Franciscótól északra afféle múzeumokként tekinthetők meg az aranyásók egykori tanyái: elhagyott tömegszállások, bordélyok, kocsmák, ahol ma csak a szél csapkodja az ajtókat; másfél százada rozsdásodnak a szükségtelenné vált keskenyvágányú vasutak elhagyott vágányai.

Az Egyesült Államok nyugati vidékein, Észak-Kaliforniában, Oregonban, Arizonában az utóbbi hónapokban ismét kezdenek feltünedezni a hajdani „negyvenkilencesek” kései utódai. A szövetségi tulajdonú nyugati földterületeket kezelő Bureau of Land Managementhez csupán az idei első negyedévben 2274 személy fordult bányászati engedélyért. (Összehasonlításképpen: 2005-ben mindössze 132 ilyen kérelem érkezett a hivatalhoz.) Ők is tudják: csekély az esélye annak, hogy gazdag aranyerekre bukkanhatnak, a kutatáshoz szükséges pénz és fáradság most mégis megéri a kockázatot. A nemesfém ára ugyanis eddig soha nem látott csúcsra emelkedett: mára egy uncia (28,34 gramm) aranyért már több mint ezer dollárt fizetnek, ami egy harmadával több, mint tavaly.

A nyolcvanas évek elején e sorok szerzője abban a megtiszteltetésben részesült, hogy New Yorkban (stílszerűen – Makszim Gorkij szavaival – a „sárga ördög városában”) több alkalommal is ebédvendége lehetett Nicholas L. Deak multimilliomos pénzembernek. Az erdélyi származású Deák Miklós, aki az Amerika-szerte ismert Deak-Perera bankház és pénzváltó cég egyszemélyi tulajdonosa volt (1984-ben egy elmebeteg asszony lelőtte); ezeken a beszélgetéseken és egy interjúban is több ízben kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ezredfordulóra az arany ára eléri majd az 1000 dollárt. Nos, Deák közgazdaságilag megalapozott próféciája most, alig néhány éves eltéréssel beteljesedett. Igaz, a mai dollár jóval kevesebbet ér az akkorinál, csakhogy úgy tűnik, az unciánkénti ezerdolláros ár sem a felső határ. Jay Taylor, a Gold & Technology Stocks című szaklap főszerkesztője szerint az arany ára hamarosan az 1500 dollárt is elérheti, míg Peter Schiff, a Euro Pacific Capital vezérigazgatója úgy véli: még a 2000 dolláros ár sem érheti meglepetésként a nagyközönséget (és – tegyük hozzá – a befektetőket).

Az amerikai jelzáloghitel-válság, a növekvő olajárak és több más tényező előidézte pénzügyi instabilitás, tanácstalanság, bizonytalan kilátások közepette az arany – az örök mentsvár – ismét kimagasló szerephez juthat a világgazdaságban. Ez a legalsó szinttől a legfelsőbbekig megmutatkozik. A legalsó: a kisember, aki – mint amerikai lapok hosszú riportokban számolnak be róla – szalad részt venni a bizományi üzletek, nemesfém-felvásárló cégek evés-ivással is egybekötött „aranyparty”-jain, hogy soha nem látott magas áron adja el nyakláncát, karkötőit, aranyóráját, különleges alkalmakra vert aranyérméit. A legfelső szint: a milliárdosok, akik nem eladják, hanem veszik a nemesfémet. Tíz olyan „oligarcha” közül, akiket a Forbes a leggazdagabb oroszok között tart nyilván, hatan hatalmas aranyvagyonok birtokosai, és napjainkban minden módon még igyekeznek is növelni készleteiket. Az amerikai magazin szerint ehhez a klubhoz csatlakozott legutóbb a leggazdagabb orosz, Roman Abramovics, a brit Chelsea labdarúgó csapat tulajdonosa.

De „gyűjtik” az aranyat az államok is. Kína valuta- és aranytartalékai az idei év első két hónapja után 119 milliárd dollárral értek többet, mint 2007 végén, igaz, nem feltétlenül fizikai értelemben, hanem jórészt az aranyár növekedésének köszönhetően. Az orosz kincstár sem panaszkodhat, amely február 8. és március 21. között, tehát alig hét hét leforgása alatt 21, 2 milliárd dollárral, azaz 5,4 százalékkal növelte ugyanezt a mutatóját. Oroszország rendelkezik egyébként a világ második legnagyobb – igaz, főként isten háta mögötti szibériai vidékeken –, a föld mélyén rejtőző aranytartalékával, míg kitermelését tekintve az ötödik a világon. A kitermelés egyébként már öt éve hanyatlik: tavaly már „csak” 161 tonna volt, de a részvényesek (köztük britek) arra számítanak, hogy beruházásaiknak köszönhetően 2015-re elérhetik az évi 225 tonnát. Az arany egyébként Oroszországban ugyanúgy stratégiai iránynak számít, mint a kőolaj vagy a földgáz – ennek megfelelően az állam éppen most igyekszik rátenni kezét a részben külföldiek által birtokolt, Nyugaton Polyus Gold néven ismert Poljusz Zoloto mammutcégre.

A konjunktúrát, a magas árat kihasználva – mint nemrég bejelentette – a közeljövőben piacra dobja aranytartalékának egy nyolcadát, mintegy 14 millió unciát a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Ezzel azonban nem annyira hosszú távú céljai vannak (az arany eladásából származó pénzt főként részvényekbe, kötvényekbe szándékoznak fektetni), mint inkább saját pénzügyeit kívánja rendezni az Amerikából esetleg az egész világra „kigyűrűző” jelzáloghitel-válság közepette.

Forrás: ATV