Az arany kultúrtörténete

Az arany a földkéreg egyik legritkább eleme. Valószínűleg már a rézkorban (i.e. 6. évezredben) elkezdődött a kitermelése, és azóta keresettsége szerte a világban töretlen. Az embereket mindig is elbűvölte az arany és az ezüst, erről tanúskodik az a tény, hogy a korai nagykultúrák és az ókori civilizációk is készítettek már belőlük ékszereket és kultikus tárgyakat.

Ezen kívül mind a két nemesfém gazdasági jelentőséget is kapott fizetőeszközként. A többi nemesfémnek (pl. a platinának) csak a XIX. sz. óta van nagyobb gazdasági szerepe, mivel megolvasztásuk és feldolgozásuk sokkal bonyolultabb.

Egy kis pénztörténet

A pénz története több lépcsőfokra osztható: természetbeni csere (áruért árut), természetes fizetőeszköz (egy árucikket, pl. búzát vagy kagylót határoztak meg pénz gyanánt), fémpénz (teljes értékű érmék nemesfémekből).

A pénz valamennyi gazdasági tranzakció közös mércéje. Csereeszközként szolgál, amelyet a cserét bonyolító minden résztvevő fizetségként elfogad. A pénz létezése a munkamegosztáson alapuló gazdaság feltétele.

A csereeszköznek mindenekelőtt tartósnak és értékállónak kell lennie. Egy szűk közösségben az élőállat, vagy akár a búza is kellőképpen “tartós” lehet, felhasználásáig értéket képvisel, de hosszú távon tartása, illetve romlandósága miatt nem alkalmazható. Egy összetett, több szintű, sokszereplős társadalomban az értékmegőrzés válik jelentőssé, mégpedig hosszú távon.

Egy gyémánt tartós és szép látványt nyújt, teljesíti az értékmegőrzés és tartósság feltételét, de nem osztható fel tetszés szerint és nem egyenletes minőségű. Minden kő egyedi példány! A nemesfémeknek tartósságuk és értékállóságuk mellett további jó tulajdonságuk is van. Egységesek, azaz anyagukban egyneműek, homogének, és tetszés szerint feloszthatók. Tetszés szerint alakíthatók, oszthatók, ötvözhetők és ismét egy egésszé összeolvaszthatók. Továbbá, értékük megőrzése nem okoz további költségeket. Az egész világon ismertek és elfogadottak, minőségük pontosan és ellenőrizhető módon meghatározott (a súly és a tisztaság alapján) és mindenütt ugyanolyan értéken fogadják el, amelyet így könnyű meghatározni.

Az arany relatív ritkán fordul elő, illetve kitermelése fáradságos és költséges. Ezért értékes. A szűkös előfordulás és az ebből eredő magas érték elismertséget eredményez magának a fémnek, de a tulajdonosának is. Ezért van, hogy mindegy melyik évszázadban, a világ melyik társadalmában, jó vagy nehéz időkben – az aranyat mindig keresik és elismerik.

Krőzus, a kisázsiai Lídia királya az antik idők óta a gazdagság és a hatalom jelképe. Krisztus előtt 650-ben valósította meg azt az ötletét, hogy az aranyból pénzt csináljon, vagyis érméket veretett, amelyek hivatalos fizetőeszközzé váltak. Ezzel új időszámítás kezdődött. Az új kicsi és könnyen kezelhető cseretárgyak hamarosan az egész akkori görög világ kultúrkörében és a szomszédos területeken is elterjedtek.

A pénz közös mértékegysége valamennyi gazdasági tranzakciónak. Egyrészt (köztes) csereeszközként szolgál, amely az árucikkek egymás közötti cseréjét leegyszerűsíti (kereskedelem), másrészt pedig megtestesíti az értékállóság funkcióját, ugyanígy számítási egységet is képez.

Akkor és napjainkban is a pénz az elfogadott és az állam által előírt fizetési eszköz. A pénz latin neve "pecunia" és a "pecus" – jószág szóból ered.