Az aranyalap a jövőben

Az arany évezredek óta a gazdagság, szerencse, luxus, értékállóság és függetlenség szimbóluma.

Az arany sosem hagyta hidegen az embereket, és a világtörténelem jókora részét nem lehet az arany iránti lelkesedés nélkül megmagyarázni.

Az arany a jólét egyetlen formája, amely értékét és vásárlóerejét 5000 év alatt sem veszítette el, és ezáltal túlélt  háborúkat, intrikákat, rágalmazásokat, deflációkat, inflációkat, diktatúrákat, politikát és sok más formáját a szociális, politikai és pénzügyi válságoknak.

Egy megújult aranyalap bevezetésének feltétele az ARANY. Hogy mennyi arany áll rendelkezésre, az nem játszik szerepet, mivel nem forgalomban levő aranypénzekről van szó, hanem aranyalapról. Az aranyalapot nem kell, hogy 100 %-os fedezettel hozzák létre, mint erre már volt példa. Svájcban még pár évvel ezelőtt is 40 %-os arány volt érvényben.

Történelmi szemszögből nézve Földünkön összesen 120.000 tonna aranyat termeltek ki. Ez együttvéve megfelel egy aranykockának, amelynek oldala 18 méter hosszúak. Mint minden erőforrás, az arany sem kimeríthetetlen. A geológusok becslése szerint a mai technológiák segítségével még további 45.300 tonnát lehet kitermelni. Új technológiákkal ez a mennyiség 100.000 tonnára emelhető. Ehhez jön még 30 milliárd tonna feltáratlan arany, ami a 15 km vastag földkéregben található, ennek 25 százaléka a világtengerekben van, oldott állapotban. A jelenlegi technológiákkal azonban ezt az aranyat nem lehet gazdaságosan kitermelni.

A jegybankok együtt azzal a kb. 32.000 tonna arannyal, ami a birtokukban van, az aranypiacon eladási pánikot idézhetnének elő. De ennek az ellentéte is igaz, mihelyt a világ valutáiba vetett bizalom ingadozni kezdene. Mindemellett nem bizonyos, hogy az egyes központi bankok aranyalapjai mennyiben állnak fizikailag is rendelkezésre. Már 10 éve egyre több aranyat kölcsönöznek a befektetési bankoknak. A bankok eladják az aranyat a piacon és ezzel túlkínálatot és hanyatló árfolyamokat idéznek elő. Ha a központi bankok vissza akarják kapni a kölcsönadott aranyukat, a befektetési bankok bajba kerülnek, mert az egyébként is fennálló aranyhiány mellett kellene aranyat szerezniük. A bennfentesek abból indulnak ki, hogy az aranyár mindent elsöprő emelkedésével az aranyat kölcsönzők – ha valamikor egyáltalán – abba a helyzetbe kerülnének, hogy az arany árát papírpénz formájában kellene kifizetniük. Az arany, amely az államé, reménytelenül elveszne. Figyelemre méltó az USA arannyal kapcsolatos viselkedése is. Az USA a világ legnagyobb aranytulajdonosa, és soha nem ad el egyetlen gramm aranyat sem! Emiatt a jövőben nagyon oda kell figyelni az Egyesült Államokra, mert ott állítják át az arany jövőbeni útjának váltóit!

Fedezetlen és ellenőrizetlen hitelpénzrendszerünk kimondhatatlanul nagy hitelbuborékot hozott létre. Ez pukkant ki 2008-ban, és okozott válságot. De sajnos még nem vagyunk a végén. A kamatos kamat hatása a takarékossági intézkedések ellenére is folyamatosa növekvő háztartási hiányt idéz elő.

Európa, Ázsia és Amerika egyre több politikusa követeli a Bretton-Wood-rendszer egy új formáját.  A színfalak mögött, a nyilvánosság számára még észrevétlenül folynak a tárgyalások. A túlzott eladósodást hosszabb-rövidebb időn belül meg kell oldani, amely során több megoldási lehetőség is számításba jöhet. Ezek a következők:

• a régi adóságok eltörlése
• hiperinfláció
• visszatérés az aranyalaphoz, új paritás rögzítésével

Az adóságok megszüntetése adóbevételek révén a jelenlegi körülmények és feltételek között nem lehetséges, mivel az állam kiadásai nagyobbak, mint a bevételei.

Hiperinfláció esetén a forgalomban levő pénz mennyisége rendkívül gyorsan nő. A pénz elértéktelenedik, emiatt a pénzéért egyre kevesebb árut kap a vásárló.

Az új aranyalaphoz való visszatérés lényegesen magasabb paritással (pl. 5.000 USA-dollár unciánként) még a legkedvezőbb lehetőség. Az állam az aranyalap bevezetésével aranyat ad ki készleteiből és így törli adóságait. A hátránya: hogy azonnal új, magasabb árszínvonal jönne létre. Ez minden hitelezőt érintene (takarékoskodók, tőkepénzesek), de az adósokat tehermentesítené – mindenekelőtt éppen az államot. A megoldás szempontjából ez a lehetőség a leggyorsabb és egyben a leghatékonyabb is. A folyamatot egyetlen éjszaka alatt az egész világon működésbe lehetne hozni, de az ezzel járó nyomor és annak következményei komoly időbeli korlátokat okoz. Itt rá kell mutatni arra is, hogy valamennyi aktíva (magántulajdonú is, takarékkönyv, stb) a számlákon és állami befektetésekben (kötvények, értéklevelek) egy csapásra megsemmisülnek. Hogy mennyiben lehet ezután állami teljesítésekre (nyugdíjak,…) igényt támasztani, az kétséges. Ez keményen hangzik, de még mindig lényegesen jobb, mint ha ez a folyamat hónapokig vagy évekig tartana.